A tündérmesék néha igenis valóra válnak.. hisz a boldogság ott van egy ölelésben, egy mosolyban, egy ízben, egy illatban, egy szóban.. (ez nagyon jóóóóóó ^^)

"Hogy miért nem reagálok a csúfolódásokra? Ez egyszerű. Láttam meghalni a szeretteimet, láttam unottan elfordulni a szerelmemet, láttam kárörvendően nevetni a barátaimat... Ezután akadjak ki azon, hogy valaki szénaboglyának titulálja a hajamat? Fájdalmat kellene okoznia, hogy valakinek nem tetszik a táskám? Ugyan már..."  



Kezdem megérteni, mi a szerelem. Tőled távol a másik felem hiányát érzem. Olyan vagyok, mint egy kétkötetes regény, melynek az első fele elveszett. Ez lehet a szerelem - a teljességérzet hiánya..






"Nem hiszek a megbánásban, mert minden, amit tettem vagy nem tettem, még ha nem is úgy alakult, ahogyan terveztem, visszavonhatatlan része lett az életemnek."