...Mi lányok már csak
ilyenek vagyunk. Nekünk mindig az elérhetetlen kell. A rossz fiú. Aki
sokszor megbánt. És aki nem törődik velünk. Aki más lányokkal is
ugyanúgy foglakozik, és még talán az sem számít neki, ha barátnője van.
De mi reménykedünk, hogy valami különlegeset mégis felfedez
bennünk...Majd harcolunk érte. Egy ideig még elérhetetlen. Szenvedünk,
mert fáj, hogy nem lehet a miénk. Azt hisszük nem bírjuk ki nélküle és
hogy nekünk csak Ő kell. Majd szépen lassan kezd elérhetővé válni. Van
pár kedves szava, gesztusa...Mi pedig egyre boldogabbak vagyunk. Úgy
érezzük, hogy tényleg rá van szükségünk. Aztán egyre elérhetőbbé válik.
Majd elgondolkozunk, és feltesszük azt a kérdést magunkban hogy: "kell
ez nekem?"...gondolkozunk, megjelenik, megint mond pár szép szót, és
már tudjuk is a választ..."IGEN!". Harcolunk tovább és tovább. Majd
elbizonytalanodunk megint. Feltesszük megint magunknak a kérdést.
Meglátjuk, ránk mosolyog, "beleszeretünk" újra abba a mosolyba, azokba
a szemekbe...és a válasz megint igen. Időközben párszor csalódunk,
magunk alatt vagyunk. Nem vagyunk biztosak benne, hogy mégiscsak van
bennünk valami különleges...De aztán valamiért mégis bízunk benne.
Utána megint csalódunk, és bízunk, és így tovább. De aztán egyre
közelebb kerülünk hozzá...egyre jobban fáj ha megbánt, de mégis egyre
jobban bízunk benne. Majd egyre inkább elérhetővé válik. Egyre
kevesebbszer bánt meg, egyre kevesebbszer csalódunk, és egyre
biztosabbak vagyunk benne, hogy meglátott bennünk valami különlegeset.
Észrevesszük, hogy mi is érdekeljük őt, és egyre biztosabbak vagyunk
benne, hogy kellünk neki. Majd egyre közelebb érünk a célhoz...hogy
megkapjuk. Mikor már teljesen célba értünk, és meg van az amit
akartunk, rájövünk, hogy talán nem is ez kellett nekünk. Várunk,
várunk, és egyre biztosabbak vagyunk benne, hogy valami még sem jó. Jön
újra az a bizonyos kérdés: "kell ez nekem?". De a válasz most már:
"NEM!" Tudjuk, hogy úgy is van még 100 meg 1000, és miért pont ez az 1
kéne nekünk? Ezért hát, otthagyjuk. Majd jön a következő...aki megint
csak egy rossz fiú, de valamit mégis meglátunk benne...És kezdődik az
egész elölről...mindaddig, amíg el nem érjük azt a kort, hogy családunk
legyen. Akkor kiválasztunk egy jófiút és lekötjük vele magunkat.
Titokban pedig továbbra is a rossz fiúkról álmodozunk. De persze vannak
kivételek...vannak akiknek, nem kell ez az élet és a rossz fiúk, de
olyanok is vannak, akik soha érik be a jó fiúkkal...




Utcákon a plazacicák boltról boltra járnak
a város összes b*zijával járnak.
Vegyünk csak egyet példába:Kiskirálylány
minden normális ember ha meglátja már hány.
A pasijáról ne is beszéljünk
a csajjal sose cseréljünk.
A hapsi akkor szánalom
inkább hagyom nem is áltatom.
Másra mondja milyen kétszínű
pedig ő már kb. 10színű...*