Ma már mosolyogva tekintek vissza a múltra és emelt fővel, nyitott szívvel vágok neki a jövőnek. Nem bánkódom azon, amin már sehogy sem tudnék változtatni. Ő elhagyott és többet nem jön vissza. Beletörődtem..Ez nem azt jelenti, hogy túl vagyok rajta és hogy már egyáltalán nem is fáj, csak..elfogadtam...Hiszem, hogy ezek után is sikerül majd boldognak lennem. Nélküle! Hiszem, sőt tudom, hogy idővel jön majd valaki, aki legalább annyira varázslatos lesz, mint amilyen ő volt, és aki miatt majd újra megdobban a szívem. Talán nem ma és nem is holnap, de jönni fog. Jönnie kell!