Mese egy lányról, aki álmodta az életet...
Mese egy lányról, aki ablakvilágba zárta magát, onnan szórva szét üzeneteit a világba, remélve, hogy meghallja valaki. A
fülek pedig megnyíltak...
Egy lányról, aki álarc mögé bújva élt, aki közben talált magában sok szépet, fényt, örömöt, és persze sötétséget, bánatot,
magányt is...
Egy lányról, akinek a valósága csak egy másik világban létezhetett, akit kizárt a világ, hogy aztán végtelenül befogadja...
Egy lányról, aki naponta járta meg a poklot és a mennyországot. Valakiről, aki írva kezdett élni,betűkből alkotta meg
önmagát, álmait, vágyait...
Egy lányról, aki félig már más ember lett, akinek sorai kinőtték önmagukat...
Egy lányról, aki élni akarja az álmait, de a valóság nem hagyja...
Mese egy lányról, aki nem tud már írni, mióta két ember harcol benne, mert a világ kitágult és összeszűkült egyszerre, és
nincs miről álmodnia,
mert a valóság elveszi tőle.
Mese egy lányról, aki most újra önmagát keresi...
A mese itt van...