- Meséltem, hogy mikor tudtam, hogy elveszlek?

- Mikor először láttál a kifutón?

- Nem. Akkor, amikor abban a harmadik utcai étteremben voltunk.

- Hm... már emlékszem!

-Fehér vászonruhát viseltél. És rendeltél egy hatalmas adag oldalast, és
olyan étvággyal ettél; könyékig szaftos voltál, húscafatok a fogad
közt, a hajad csupa zsír. Mikor végeztél, mondtam, hogy milyen egy
malacka vagy. Erre előkaptad a tükröd, megnézted magad és kitört belőled
egy hatalmas, boldog, önfeledt, zabolátlan kacagás. Betöltötte a
helyiséget. Én meg arra gondoltam, hogy ez az a hang, amit hallani
akarok életem végéig. Ezért kértem meg a kezed; semmi köze nem volt a
szépségedhez.

- Tudod én mikor döntöttem el, hogy örökre veled akarok lenni?

- Nem. Mikor?

- Úgy körülbelül fél perce