Körhinta

Sosem
tudtam mire jó a körhinta,de imádtam.Kiskoromban a búcsú minden e körül
forgott.Nem tudtam elszakadni tőle.Mindig izgatott voltam,mikor
elfoglaltam egy hintát,becsatoltam az övet és vártam,hogy a szakállas
bácsi elindítsa a masinát és mind a magasba körözhessünk,mint a
madarak.Ott fent volt a szabadság,a tisztaság,a vágyak.Nem szóltak
rám,ha kiabáltam,ha őrjöngtem,vagy ha az előttem "szállót" löktem
magamtól egyre messzebb. Ott fent mindet szabad,nincsenek
szabályok.Mindenki alárendelt törpe volt onnan fentről,még az apukám
is,pedig ő igen nagy ember.De az óriás körhinta nem tart örökké,a forgás
egyre lassabb s a törpék nőni kezdenek.Ez így nem jó,tudom,hogy az
álmodozásnak vége.A hinta megáll,a csatt elpattan-utat engedve a
régi,megszokott kis világomba ahol nem szárnyalhatok,ahol szabályok
vannak sa ahol én vagyok a törpe-.Apukám óriás léptekkel jön,megfogja
két kezem,s a pár szóval a földbe tiporja csodás képzetem: -"Gyere!
Most már nem ott fent szárnyalsz! "