Hamarosan eljön az a nap, amikor már nem fogok emlékezni pontos vonásaira; arra a vadító illatra, amit ő árasztott; arra a szenvedélyes tekintetre, amitől annyira elolvadtam. Hamarosan elérek arra a pontra, hogy nem érdekel mi történik vele, hogy kivel van és mit csinál, sem pedig az hogy vajon gondol-e rám ebben a pillanatban. Már nem várom, hogy betoppan az ajtón és azt mondja, hogy 'szia édes, megjöttem'. És bár még hiányzik a csókja és az ölelése, de azt hiszem továbbra is képes leszek nélküle élni. Túl tudom magam tenni rajta. Azt hiszem...